Kezdőoldal

Egy lelkes kérdező:  “Valaki el tudná magyarázni, hogy a rádiójel hogyan terjed a világűrben?”

Pontosan úgy, ahogyan a fény is, hiszen a fény és az elektromágneses hullám ugyanaz, csak más frekvenciájú.
Ezen túlmenően ennek megértéséhez azt kell tudni, hogy a semmi (űr), az azért mégsem semmi. Egyrészt a szerkezet, mint hordozó, akkor is ott van, ha szokványos anyagforma nincs jelen, másrészt az anyag nem csak szokványos formákban van jelen. Vannak különféle kvantumos részecskék, EM-tér és hullámai, gravitációs tér és hullámai, vagy ezeknél még elvetemültebb anyagformák, amikről még nincs megfelelő fizikai leírásunk, pl. “sötét anyag”, “sötét energia”. Szóval a hordozó egy négydimenziós tér-idő szerkezetű szubsztrátum, ami mindig van, mert nincs olyan, hogy ez nincs. Ez fizikai és (ha jobban belegondolunk) egyben filozófiai alap is (mert a “nincs ” vagy a “semmi ” önmagában értelmetlen, értelmezhetetlen “dolog”… * ). Na már most, maga a hordozó egyfelől a különféle kvantumtérelméleti részecsketerek, és ezeknek a téridő szerkezetén felül még van alapvető szerkezetük (az egyik a spinszámnak megfelelő, a másik egy magasabb alapstruktúra, amely a különféle részecskéknek megfelelő tereket (vagy mezőket) foglalja egybe, és ez utóbbival már sikerült leírni a különféle kvantumos részecskéket még alapvetőbb kvantumos részecskékkel (gondolok itt a kvarkokra), és ezáltal egymásba való átalakulásuknak miértjét is jobban…). A hordozó szubsztrátum másfelől (relativitáselmélet) tenzor szerkezetű (ami egyébként éppen a 2-es kvantumtérelméleti spinnek felel meg, de ez itt teljesen lényegtelen), és ez az energiaimpulzus-tenzor. Amire ez képes a relativitáselmélet szempontjából, olyan lehet az anyag (ez persze elég szegényes a kvantumelmélethez képest, de a gravitáció leírásához jelenleg csak ez az út tűnik jónak, és így:), valamint még hozzájön ehhez a téridő nem merev, azaz görbülgetni is képes gravitációt is leíró szerkezetéből adódó anyagforma (gravitációs tér és hullámai). Az anyag tágabb és fizikai értelemben bármi, ami rendelkezik a leges-legfőbb (és a fizikában központi) mennyiségjellemzőkkel, melyek: az energia (és egyben tömeg, mert ezek ekvivalensek), az impulzus, és az impulzusmomentum. Bármilyen kvantumos részecske, vagy bármilyen nemkvantumos EM-tér (mező) és hullámai, vagy gravitációs tér (mező) és hullámai, mind rendelkeznek ezekkel, tehát a fizika értelmében anyagok, és ahogyan terjednek (ha hullám, hullámként, ha nem hullám, nem hullámként…), szállítják magukkal az említett mennyiségeket (is).

Ezzel nagyjából és röviden körvonalaztam a fizikai világképet. Így már el tudod képzelni, hogy atomok és molekulák nélkül is tud terjedni a rádiójel. Az elektrodinamikán belül le van írva részletesen, hogyan tudnak összeműködni az Elektromos és Mágneses terek (mezők), és hogy abból úgy EM hullámterjedés jön létre a puszta téridőben, vákuumban. Ezt a talányt közel 150 éve oldotta fel Maxwell. Ennek pontos megismeréséhez és megértéséhez szakirányú felsőfokú képesítés szükséges, mert bonyolult a matematikája és fizikája.

Talán egy kicsit “félreérthetően” fogalmaztam, mikor azt írtam, hogy: “Egyrészt a szerkezet, mint hordozó, akkor is ott van, ha szokványos anyagforma nincs jelen, másrészt az anyag nem csak szokványos formákban van jelen.”
Igen, de ezt szándékosan fogalmaztam meg nem kristály tisztán. Egy kicsit azt sugallja, hogy a szerkezet, amire gondolok, esetleg összemosódik az anyag fogalmával, és így valamennyire “anyag” is lehet, csak nem szokványos formájú. Hmm… Ezen el lehet töprengeni, mert pl. a hajladozó téridő már önmagában rendelkezik (hordozza) az említett fizikai fő-fő mennyiségjellemzőket (energia, impulzus, impulzusmomentum), melyek az anyagra jellemzőek. Akkor ott van a kozmológiai tag, és a csillapíthatatlan vákuumfluktuáció (hogy a “sötét” dolgokat még ne is említsem..). Szóval ezek nem teljesen egyértelműen besorolhatóak az anyag vagy nemanyag fogalma alá, és az alapszerkezetről sem lehet ezeket egyértelműen mindig leválasztani, ami olykor elég zavaró, vagy zavarba ejtő, olykor gyümölcsöző, de sok évtizede fennálló problémája, és egyben talán további lehetősége is a fizikának..

( * Az abszolút de abszolút “semmi” filozófiailag képtelenség, matematikailag pedig még a nullán is túltesz, mert a nulla az csak egy érték, ami még nem tagadja a struktúra létezését. Mondjuk éppen a nulla képviseli az anyagot (és így éppen nincs jelen anyag), a struktúra pedig az anyaghordozó szerkezetet. A fizika nagy kérdése nem csak az, hogy mennyi, hanem főként az is, hogy milyen. Sőt, ez utóbbi elsődleges kérdés. A “közeg” szó magában még félrevezető lehet, mert az nem csak anyagi dolgot takarhat, bár általában úgy értjük, de jelentheti pusztán az anyagi dolgot csak hordozó strukturális valamit, az abszolút szubsztrátumot, mint alapszerkezetet.)